Shella állítja, hogy nem elég a heti 5000 kajára. Pro és kontra érvek után átvesszük a konyhát, Godlove és én. Titokban örülünk, hogy végre kevésbé olajosan ehetünk, titokban Shella is örül, hogy nem kell főznie, ergo titokban mindenki elégedett a döntéssel. Én biztos vagyok abban, hogy Godlove tud főzni, ő biztos abban, hogy én tudok, abban viszont mindketten biztosak vagyunk, hogy elég lesz az 5000. Takarékos üzemmódba lendülünk, 500 frankért bambusztüzelőt vásárolunk, a háromköves tűzhelyet használjuk, hogy a gáz, mert drága, maradjon. Haszna az is, hogy a szemetet is el tudjuk égetni (nem szétdobálni, ez nehéz téma itt – az elmélet működik, a gyakorlat kevésbé). A babfőzeléknek más és más elkészítési módját ismerjük, ami egyáltalán nem baj, mert ötvözzük a kettőt. A hirtelen lezúduló eső sem okoz gondot, az üst óvja a tüzet, és hogy a bambuszra se költsünk pénzt, eldöntjük közben, hogy a bambuszerdő nincs messze, majd hozunk mi tüzelőt.

A takarékos üzemmód tulajdonképpen a projektünk része: hogyan lehet beosztani azt, ami van és nem elkölteni mindent rögtön és azonnal címszóval.

Az esős évszakban azért jó, mert van víz: Esu egyik felében közkutakból lehet inni, főzni, mosni, mosogatni, mosakodni, fürödni stb, a másik felében viszont csak a patak vize marad ugyanilyen célokra. Godlove falujában (és sok másban) nincs vezetékes víz, a patak és az eső vizét issza mindenki. Száraz évszakban keservesebb a helyzet, a források kiszáradnak, eső sem esik, marad a patakvíz mindennemű használatra.

És ha vasárnap, akkor illik felöltözni – a mosogatáshoz is, ami többnyire, akár a tüzelő hordása, a gyerekek dolga.

(Hogy a száraz évszakban mi lesz a német projekttel, ami napelemes, ioncserés szűrőrendszert tervez Afrika és Ázsia-szerte, az még a jövő titka, az viszont tuti, hogy leesett az állam, amikor az afrikai szaki sürgette a német hidrológust.)

Nem csupán a mosogatás, de minden más tevékenység kint zajlik, az udvarban vagy közvetlenül az út mellett. Vendégfogadásra a férfi házát használják, az asszonyok házában, mint örökmécses, parázslik a bambuszrúd a háromköves tűzhelyen, fölötte üst, benne fufu vagy egyéb fő. A konyhában örök füst és korom. Ezt megváltoztatni nehéz lesz, mondja Polycarp, akkor is, ha itt alszik és a füsttől fuldoklik apraja-nagyja, asszonya-gyermeke, mert itt szárad a begyűjtött kukorica a következő ültetésig, augusztustól márciusig, a száraz évszakban is. Startnak elég lesz az is, ha éjszakára nem füstölnek. Magyarázzuk és rajzoljuk is minden köhögős gyerek anyjának, fejfájós betegnek, miként szorítja ki a füst a levegőt a tüdejéből.

És ha hagyomány, akkor a sokesztendős hagyományos orvos temetése mindenképp az, azért is, mert a Kwifoa titkos társaság tagjaként kettős spirituális szerepe is volt. A temetés nem okoz csalódást: tiszteletét teszi, búcsúzik az összes juju-maszk, a tollas ruhájú mambuh (ejtsd: mambó, jelentése hírnök) pedig a Kwifoa-tagok érkezését jelzi. A titkos társaság tagjai nappal csak akkor bújnak elő, ha társukat búcsúztatják; nő nem láthatja őket, csak férfi és fiúgyermek, és ők sem közelről. Egy kakast hoznak, fejével lefelé az elhunyt fele fölé akasztják. Ott lóg az áldozati állat a temetés végéig, tollát kitépik, a gödörbe hullatják, a szertartás végén torkát elvágják, húsát a társaság tagjai megfőzik és megeszik. Nem hiányzik a kötélen vezetett szörnyű, félig ember-félig állat, fekete Koh (ejtsd: Kó) és a hagyományos orvosok serege sem. Ilyen temetést ritkán látni, mondják az öregek: az elhalálozott az ősök hitét vallotta, keresztény hitre nem tért soha, így a szertartás is a régi szokásrend szerint történt, testét az udvar közepébe ásott gödörbe helyezték. Hagyományos öltözékét leánygyermeke vette magára, a temetés ideje alatt ő játszotta apja szerepét. Alkoholt a temetés ideje alatt nem ivott senki.

Ezek után már hab a tortán Jaja muszlim király részéről a Ramadán-végi ebédmeghívás. Az eső miatt nem olyan verőfényes, mint két évvel ezelőtt, de a muszlim-rezidencia, a muszlim királynak nevezett, nyolcvanegy éves Jaja élénk elméje, remek humora feledteti a kinti agyagos-sáros, szürke-esős időjárást.

És mert Jaja a saját nyelvén kívül csak a pidgin-t beszéli, rögtönöz is nekem egy rövid nyelvleckét: Mambuh di drink mimbo for Dongboug, azaz Mambuh kukoricasört iszik Dongboug-on (Dongboug, ejtsd: Dombó, Esu új vásártere).