A hagyományos gyógyító (traditional healer) és füvesember (herbalist) között nincs különbség; ők azok, akik gyógynövényekkel gyógyítanak, ezek nevét, hatását őseiktől tanulták, a tudás nemzedékről-nemzedékre terjedt. Szellemvilág segítségét nem kérik, a gyógyításhoz viszont különféle növényeket használnak, ezeket a ház körül termesztik, vagy a sokórányira levő erdőkből hozzák.

Mr. Joseph, a füvesemberek egyike, kérdéseinkre szívesen, élénken válaszol. Megtudjuk, hogy miféle bajokat gyógyít, azt is, hogy szívesen megtanít bárkit, akár kórok szerint. Archile-t az epilepszia és a gyomorbántalmak érdeklik, engem a malária megelőzése. A malária gyógyfüve ugyanaz, akár megelőzésre, akár kezelésre használom, fogyaszthatom folyamatosan, de elég akkor is, ha belázasodom. A ha-nem-használ-nem-is-árt elve viszont nem minden készítményre igaz, mert például az aranyér gyógyfű szere mérgező annak, akinek nincs aranyere. A szexuális betegség pedig azt jelenti, hogy a nőnek/férfinek nincs kedve/étvágya a nemi élethez (merthogy a nemi élet vágya jelenti az egészségest, ennek hiánya a betegséget). A hasi panaszok tüneti kezelést kapnak, ha pedig tanulni akarunk, akkor menjünk annak a betegségnek a napján, amelyik érdekel minket – ha az epilepszia, akkor szerdán.

Tünetet kezel, néz rám Archile. Igen, bólintok, tünetet kezel. Ez történik a legtöbb kameruni egészségügyi központban is, ahova nem jut orvos (vagy ahova nem megy orvos): oki kezelésről aligha beszélhetünk. Például a lázas beteg kezelési protokollja így néz ki: infúziós lázcsillapító, kinin, amoxicillin, metronidazol és kész, a láz oka másodlagos. Ez egyrészt akár jó is lehet, mert a leggyakoribbnak vélt trópusi bajokat lefedi, másrészt viszont elég veszélyes játék, ha a lázat más okozza (például egy vakbélgyulladás, hónaljtályog, stb). És ha tovább boncolgatom a dolgot, akkor a füvesember több fűvel gyógyít, mint amennyi gyógyszer hever a gyógyszertár polcain. Míg neki öt gyógyfűkeveréke van a gyomorbántalmakra, addig a gyógyszertárak beérik két fajta gyógyszerrel, és elég, ha a beteg azt mondja, hogy fáj a gyomra (általános panasz), akkor kapja is a cimetidint vagy omeprazolt. Ha láza is akad melléje, akkor az előbb említett négyes kombinációt. Köhögéssel nem sokat foglalkoznak, a nehézlégzést pihentetik, szívgyógyszer nincs, és mert magas vérnyomásos beteg alig van, vérnyomáscsökkentő sincs, a néhány kivételnek meg ott a nifedipin és hidroklorotiazid. Esu 30.000-es lélekszámú fondom, lakóinak több mint fele csak gyalog megközelíthető helyen él: a hegyekben a fulániak és hauszák, a nigériai határ melletti részeken pedig a periférián maradt őslakosság. Ezeken a helyeken sem gyógyszer, sem orvos, sem egyéb egészségügyi személy nincs. (Országszerte a néhány nagylélekszámú városba tömörülnek az orvosok, máshol – de nem mindenhol – a különféle képesítéssel rendelkező asszisztensek dolgoznak, és az alig néhány protokollban előforduló gyógyszeren kívül egyebet nem használnak. Improvizációs tehetségük viszont bámulatos.) Összegezve: nagyon nem lenne jó, ha bármi olyan bajom esne, amit nem tudok kúrálni; hiába van 25 km-re másik kórház, ellátottsága alig másabb, és hiába van Röntgen-gép, ha nincs, aki működtesse.

Szokások ellen viszont elég nehéz küzdeni: a 9 hónapos, három napja hasmenéses, magas lázas, alélt csecsemő kininmentes infúzióját is hangos méltatlankodás mellett lehetett beállítani (a bőrfertőzéses csecsemőt hagyományos orvos „tisztítókúrálta”, mindaddig, amíg teljesen ki nem száradt). A bőrfertőzésen pedig nem kell csodálkozni, mert kb 6 hónapos kortól, vagy amikortól ülni-mászni tud, a csecsemő lekerül az agyagos földre (mikor a házban, mikor a ház mellett), ott mászik-játszik és lenyel mindent, ami szájába kerül. 9 hónapos kortól a kialakuló vagy ki nem alakuló immunitásé a döntő szó. És ha valaki azt gondolná, hogy a csecsemő felépülése után megnyugodtak a kedélyek, hát erről szó sincs: a kinin mindenképp jó lett volna, állítják, ha másra nem, akkor a 9 hónapos csecsemő „tisztítására”. Nnnna igen… és ellenérvelnem tökfölösleges.

A másik csecsemő kevésbé volt szerencsés: őt is tisztítókúra után hozták volna, ha útközben meg nem halt volna. Meghalt. Másnap eltemették az udvarban.

A rángógörcs-megelőző terápiának, (aminek szelleműzés a lényege), szemtanúja voltam. 10 percnél tovább nem tartott, az alig másfél éves kisgyerek túlélte, látványos volt. A levegőben lóbáláson és rikkantáson kívül egyéb ártó szert nem használt a „gyógyító’, és ha a szellem esetleg nem távozott volna a gyerekből, a kúra bármikor, reggeli órákban, megismételhető. És ha azt állítottam, hogy a hit szükséges megtartó erő, akkor most korrigálok, cáfolván az általánosítás tényigazságát: annak a hite, hogy a rángógörcsöt, himlő sebhelyét, pattanást stb ártó, gonosz szellemek okozzák, hogy  szelleműző, tisztító stb praktikákkal ez megoldható, kúrálható, gyógyítható, tisztítható stb. ha néha ártalmatlan is (lásd a levegőben lóbálás praktikája, aminek egyetlen rizikója a gyerek vállának ficama), többnyire káros és életveszélyes. Viszont az is igaz, hogy nem ritkán (oka számtalan) ez marad, mint  egyetlen alternatíva.

Fotó (a házban levő tömény füst miatt életlen): rángógörcsterápia

A halotti igazolás külön sztori. Tüdőödémás, idős betegünket motorbiciklin hozzák, mire becibálják az ajtón, meghal. És mert épp beértek vele a kórházba, a halált igazolni a mi dolgunk. Kérem a nyomtatványt: Archile kiszakít egy lapot a nyelvleckés, vonalas füzetemből. Rendben, végülis mindegy – írom a diagnózist. Írjam oda, hogy megfulladt, szól rám a másik kolléga. Annak függvényében, hogy hova kell a papír – makacsolom meg magam. A halottas házba – hangzik a válasz. Az eltávozott nagyon idős, 80+ (ez a legpontosabb megsaccolt életkor, az igazolásra is ez kerül), sok gyereke, nagy rokonsága van, minimum 3 napos temetési szertartása lesz, ezért Wumba viszik a testet, ott tartósítják, balzsamozzák, majd két hét múlva ismét hazahozzák és elhantolják az udvarban. A megfulladt diagnózist kihagyom.

A 40+… 70+ és hasonló életkor intervallumok használata később felettébb logikusnak tűnik. Amikor Godwint faggatom születésnapjáról, egészen más dátumot mond, mint ami a személyin szerepel. Kiderül, hogy tévedésről szó sincs: nevet és életkort (mivelhogy születési igazolás nincs, azaz bárki bármikor kérhet ilyent, mint első hivatalos létigazoló dokumentumot), szabadon választhat és változtathat mindenki, a továbbiakban pedig ezzel marad. Ha újabb névre vagy születési dátumra vágyna valaki, megteheti, viszont, ha ujjlenyomata alapján kiderül a többes identitás, akkor útlevélnek, vízumnak búcsút mondhat. Hogy miért van szükség az életkor módosításra? Hogy tovább maradj az aktív életkorban, mondja Godwin, aki, iratai szerint, hat évvel fiatalabb önmagánál.

Rozáli sztorija szokványos: anyja, apja meghalt, nagyanyja neveli. A 9 éves kislány mezítláb jár iskolába, cipője nincs, testén mindenféle fertőzés nyoma, ruhája kettő van: az egyenruha és a másik. És ha azt mondtam, hogy Kamerunban az iskola tandíjas, akkor ismét tévedtem, mert az állami elemi ingyenes, csak az egyenruhát, a palatáblát, később a néhány füzetet és a tanítót fizetik a szülők; Rozáli másodikos, az osztálya létszáma 94 tanuló. Az úton biceg, behívjuk: talpán gennyes seb, kitisztítjuk, ellátjuk, bekötjük, haza küldjük. Nem sokkal később nagyi érkezik, dühösen üvöltözik, öklét rázza, Godwin kimegy, hogy hatásosabb legyen, napszemüveget tesz, és üvölt ő is. Hirtelen csend lesz, nagyi elmegy (azt hitte, hogy a kezelésért fizetnie kell majd, ettől a pánikhelyzet), majd érkezik ismét: egy adag babot és négy tojást kapunk ajándékba. Köszönetképpen, hogy mindenki jól járjon, és az esetleges következő talpfertőzést megelőzzük, Rozálinak cipőt vásárolunk.

Fotó: Godwin

A felsorolt sztorik tények, mindennaposak, megszokottak, előjellel ellátni nem szándékom.

A home-health-care, mint mozgásképtelenek otthoni látogatása viszont megvisel: fekély, bűz, rothadás, kosz, sötét, szagok, pusztulás, nyomor, hangtalan, szenvtelen ima a halálért. A tehetetlenség érzése, ahol már semmi nincs, nem tud lenni: sem empátia, sem fájdalom, sem részvét, sem szeretet; semmi. Csak mindent elnyelő üresség.

Ez a többlet ellenpólusa – hogy balansz legyen a világban.

Hetente egyszer megyek. Vasárnaponként.

Fotó: a többlet ellenpólusa; a balansz kedvéért