Fiam szülinapját ingyenes vércukorszint meghatározással és HIV-pozitív anyák gyerekeinek ingyenes szűrőprogramjának behirdetésével ünnepeljük. A vércukor-screeninget egy naposra, a HIV programot hosszú időtartamúra szánjuk, a templomokban hirdetünk. Mert a magyar nevem nehezen ejtik, az afrikait használják, ezt mindenki érti, a szülinapnak és a vércukormérésnek együtt örvendezünk, a HIV szűrőprogram megértése viszont némi gondot okoz. Sebaj; a hirdetést hetenként ismételjük.

Reggel hétkor már tele a váró, délután ötig sor kerül mindenkire. Összesen két cukorbeteget találunk, fertőzött gyereket viszont ennél többet. Az is kiderül, hogy az egy-asszonyom-van sem mindig jelent monogámiát, például annak a férfinek az esetében, akinek első felesége meghalt, a második elhagyta, a harmadikkal él, mert a negyedik szintén meghalt.

A „di do free HIV test for pekin them weh their mami them get HIV …. Make HIV infected mami them start send pekin them as soon as they hear this information” – ez így pidginül mind helyes, és a gyerek/ek/et azért kell küldeni, mert a betegség, bármennyire köztudott, stigmát jelent. Kis közösségben titkot tartani csak akkor lehet, ha azt egy embernél több nem tudja.

Szűrővizsgálat közben érkezik a fulániak sokszámú csapata; maláriás kisgyereket és rossz állapotban levő, alélt idős asszonyt hoznak. És ha eddig sikerült valamelyes rendet tartanunk, akkor ezt most szüneteltethetjük, seperc alatt kisebb menekülttáborra kezdünk hasonlítani. A két beteggel két teljes család érkezik, sok asszonnyal és még több gyerekkel, betelepednek a kórterembe, váróba, udvarra, mindenhova.

A fuláni muszlimok nomád népek, oda vándorolnak, ahol állataiknak legelőt kapnak. Életformájuk is ehhez alkalmazkodott, ez ellen harcolni nem lenne bölcs dolog. Asszonyaik nagyon fiatalon, már 14-15 éves korban férjhez mennek, írni, olvasni nem tudnak, sok gyereket szülnek. A pénzt többnyire a férfiak keresik, asszonyaik besegítenek: háziszárnyast tartanak, zöldséget termesztenek, tejjel, tojással, hátukon csecsemővel, kecsesen-könnyedén, a hozott árut fejükön egyensúlyozva, érkeznek a hegyekből Esu piacára. Betegeiket csapatostól kísérik.

Fotó: látogató-sereg, asszonyok és gyerekek, fuláni muszlimok

A férfiak külön imádkoznak, külön házban alusznak és külön étkeznek, ezúttal  a váró cementjén és padján. Főtt rizs és zöldségfőzelék, erjesztett, cukorral édesített kukoricaliszt, tejes tea a választék, evőeszköz nélkül, három ujjal (hüvelyk, mutató, középső) csippentik fel a rizst, az olajos zöldségfőzelékbe mártják. Értelmetlen és fárasztó lenne vitába elegyedni, már eredmény az is, hogy mindez nem a kórteremben történik és az 5 óra utáni látogatóprogramot igyekeznek betartani. Az állami kórházakban ugyanis bármikor, bármilyen órában bármennyi látogató betelepedhet, csak a magánkórházak (többnyire felekezeti) működnek látogatási idővel.

Ebéd után fogtisztítás következik: végén puhára rágott faág-fogkefével.

A hegyekben laknak, házikóikhoz esős évszakban nehezen járható, keskeny, agyagos ösvények vezetnek. Másnap hajnalban kelnek, az asszonyok elkészítik a szokásos főtt ételt, többnyire rizst, majd gyerekeiket hátukra, edényeiket fejükre téve útnak indulnak, nyolckor már a beteg családtag mellett vannak. Ha a beteg kezelése sokba kerül, akkor a családtagok összepótolnak és együtt fizetik ki a költségeket. Ötóránként imádkoznak, ott, ahol éppen vannak. Az imádkozás és a tisztálkodás helye most a kórház udvara. Látogatás után, késő délután felkerekednek, még sötétedés előtt hazaérnek.

Forrás- vagy patakvizet isznak, a krónikus salmonella-fertőzés nem ritka.

Halottjaikat fehér lepedőbe csavarják, az első 12-24 órában elhantolják.

Ha viszont szép sztorira kíváncsi valaki, akkor Emmanuel dokiénál szebbet aligha. Ő az, aki tudását nem őseitől örökölte, kapta, tanulta, hanem gyerekkorában, alig 7 évesen lett a szellemek kiválasztottja. A kisfiút asszonyok szólították meg a folyó partján, magukkal vitték, három napig a folyóban tartották. Ez után 10 kerek évig álmában megjelentek, a füvek tudományára tanították. 17 évesen kezdett el gyógyítani, gyógyító növényeket, leveleket, füveket, gyökereket gyűjtő útjain szellemek kísérték, tanították, vezették. Három felesége, tizenhat gyereke van, és személyije szerint 34 éves, ami természetesen lehetetlen, ugyanis 20 éves lánya az orvosin első éves. Hogy pontosan mikor született, azt nem tudja, kiválasztott is szegény családból való származása miatt lett. Szakterülete a szifilisz és egyéb nemi bajok, gyomorbántalmak és elmebajok. A HIV-fertőzésre nem tud szert, bár egyszer sikerült neki valakit kikúrálni. A szellemek mutatták meg neki a használandó növényt, főzetet készített belőle, a svájci kliens hat hónapig itta, és megszabadult a bajától. Örömében autót akart venni neki, de a szellemek megtiltották, hogy a nagy ajándékot elfogadja. Ehelyett disznót vágtak, és mindenki ehetett a húsából. Neki a szerény egy millió frank ajándék maradt. Miután a kezelést befejezték, Emmanuel nem emlékezett többé a növényre, a szellemek sem segítettek újra megtalálni, így hát a gyanús betegeit hozzánk küldi. Havonta kb 1000 pácienst fogad. Emmanuel rendszeresen jár templomba, gyakran adakozik, támogat nemes célokat. Az is igaz, hogy kereszténynek lenni itt elég tág fogalom.

Polycarp nagyija azt meséli, hogy elsőként a katolikus misszió érkezett, tagjait fura, bolond embereknek tartotta Esu közössége. Akkoriban, évente egyszer, Esu szentnek tartott helyein összegyűltek, isteneiknek étellel-itallal áldoztak. Hagyományos orvos kevés volt, az a kevés viszont igazat mondott. A százvalahány éves asszony az Ufarp titkos társaság elnöke, bölcs és okos tanácsára, véleményére sokan kíváncsiak. Nem jó az, állítja. Gyógyszert nem szed, bajaira saját főzeteket készít.

Ha azt hittem, hogy a nyelvtanulásban jól haladok, akkor tévedtem: amit az órán tanulok, Godwin nem érti, amit ő tanít, az a betegeknek kínai. Maradok hát, mint mindenki más, a néhány mondat pidgin mellett; bár óvodától iskoláig mindenhol tiltják (az angol, francia és a saját nyelv használata elfogadott), mindenki érti és beszéli. Az a, többnyire fiatal oktatókból álló hagyományőrző csoport is, akik filmet készülnek forgatni. A film témája egészen más lett, mint aminek indult, de ez nem okoz gondot, hétvégenként a csapat nagy hévvel próbál; én a gyarmatosítás után itt rekedt fehér doki szerepét kaptam (indulhat a filmszínész karrierem : ))))) )

És ha a háziállatot, ez esetben malacot, nem lehet kötélen vezetni, akkor van ésszerűbb és leleményesebb megoldás, ami a héten mindenképp viszi a pálmát: