Arra nem számítottam, hogy ilyen-olyan munkánk végzése mellett boszorkány és varázslótörténetekkel találkozom, sőt magukkal a boszorkányokkal és varázslókkal, praktikákkal is, akikben/amikben még maga az atya is hisz.

Erről elmélkedtem éppen, amikor gennyes bőrfertőzéses kislányt hozott az anyukája. A lányka bőre a kapott gyógyszerek után meggyógyulni látszott, hogy aztán ismét megjelenjenek a gennyes foltok. Mondanám, hogy mi okból, de Godwin megelőz: lehet, hogy éjjel kígyóként él, csúszik-mászik a gyermek a bozótban. Nem találom egyáltalán viccesnek a dolgot, a tény viszont, hogy ő halálkomolyan gondolja, eléggé abszurdnak tűnik. Mi az, hogy éjjel kígyóként a bozótban? Godwin esküdözik, hogy van ilyen boszorkányság, látott ő is, a saját két szemével ilyent, a leányzó varázslat alatt áll. Ez az a pillanat, amikor nincs konszenzus: Godwin az övével, én az enyémmel; a mászás stimmel, csak nem kígyóként, hanem embergyerekként a földön, minden koszban-szemétben. Mert tovább hitetlenkedem, boszorkánytémában a többiek is Godwint igazolják: márpedig varázsló és boszorkány van, állítják egyhangúlag, és órákig mesélik a bizonyító sztorikat. Ha mégsem hinném, akkor hallgathatom a megfelelő rádióadót, tévécsatornát stb. Shella, aki tegnap még azt bizonygatta, hogy keresztény ember nem hisz hasonló sztorikban, most nyomatékosít: a Biblia is ír róluk, de ha nem hinném, akkor megkeresi az erről szóló passzusokat. És ez nem hit kérdése, pontosít, ez tény.

Amikor a hallottakról mesélek, a helyi gimnázium tanára sem tűnik meglepettnek, sőt újabb helyi történést mesél: a nagy tűzvészt is, amikor több száz ház le- és kiégett, boszorkány okozta; vörös szárnyú óriásmadárra változott, és ahova leszállt, annak a háznak a fűtetője azonnal tűzre lobbant. A környéken csak az ő háza maradt épen, ami elég bizonyíték volt ahhoz, hogy addig üssék, amíg vallani kezd. Vallott, ezért az agyba-főbe vert áldozatot kiűzték Esuból, és láss csodát, a tűzvész is megszűnt. Sőt, teszi hozzá a tanár, az ő nagyapja is szokott boszorkányhúst enni. Ugye viccelsz?! – reménykedem. Nem, egyáltalán nem viccel: nagyapja, aki amolyan jó-boszorkányféle, és négy szeme van, az általunk nem észlelt, rejtett kettővel látja azt, amit más nem, azaz felismeri az állattá változott boszorkányt, lelövi és megeszi a húsát, így szünteti meg az ártást. Újabb ok arra, hogy az ismeretlen eredetű húst elkerüljem.
A suliban, amikor az AIDS-ről beszélünk, nem tudom kihagyni a kérdést: a HIV-fertőzés lehet boszorkány vagy varázsló átka, rontása, egyéb hatása? Őszinte megkönnyebbülésemre csaknem egyhangú a nemleges válasz.

És ha már húsról esett szó: a fotón levő állatból (pidgin neve: mboma) kiszedik a belső szerveit, majd füstöléssel tartósítják, fejestől-bőröstől-farkastól megfőzik és mártással fogyasztják. Fejedelmi éteknek tartják.