Hajnalban hideg, délben fullasztó meleg. A víz egyre fogy, már csak estétől hajnalig van, hajnalban áldás a hideg zuhany. Ma még csend van, por és meleg, pucéron rohangáló gyerekek. Néhol karácsonyi dallam csendül, máshol dobszó hallik, a szabó ABBA slágereket hallgat. Collins karácsonyi ruhájára várunk, fekete nadrág, bordó selyemfelső. Akkor hát négyezer, mondom, nem-nem, ötben alkudtunk, válaszol a szabó. De nem rózsaszínben és rövid ujjúban, vonom meg a vállam, és marad az négy-öt.

A kórházunk forgalma csappant, már csak a nagyon lázas betegek jönnek és a sürgősségek. A munkát megosztjuk, ma csak délig maradok. A betegek, reggelire és melegre várva, a bambuszpadon sorakoznak. Treasure négy napja lázas, tegnap érkezett, állapota mára súlyosabb, vért kell kapnia. Azt csak Wumban lehet. Wumnak két kórháza van, az egyik állami, a másik missziós. Az államiban összvérképet nem tudnak nézni, a missziósban az egyetlen orvos szabadságon van. Marad a második alternatíva. Anyuka viszont előbb a hagyományos gyógymódot alkalmazná: piros színű üdítőt paradicsommal. Jajistenem! ezt ne most tegye, mert Treasure meghal közben.

Fotó: melegre várva a kórház udvarán

A hagyományos piacnap, bár szerdán lenne ideje, már ma megesik, hogy megeshessék az ajándékosztás is. Nem csupán Collins, de Shella is új ruhát kap, mint minden lány, akinek jóravaló, gondos és szerető vőlegénye, férje van.
Néhány apróságra nekem is szükségem van; a kisboltban 100 franknyi áttetsző folyadékot csurgat a boltos egy zacskóba. Én mit használok a bőrömre ebben a poros melegben, válaszol és kérdez vissza, ha nem glicerinolajat? Biztos, valami jobbat! Nem tudom, ezt viszont megpróbálnom, és kérek én is százra.
A suliban vége az első félévnek, két hétig tartó karácsonyi szünet van. A diákok dolgoznak, a farmon segítenek, a háztetők felújításához szükséges fűnyalábokat hordják vagy vizet hoznak-visznek. A közkút vízére estig várni kell, de mosogatni, mosni, új ruha előtt tisztára mosakodni megfelel a patak is.

A házak is most épülnek; a téglákat vályogból öntik, szárítják, összerakják. Az agyagos földet borító cement vagy padlócsempe a jómód jele, akár a városból érkező bádogtető.
Az elszármazottak hazajárnak, rokonokat látogatnak, vendégházakat építenek, nemzetközi segélyszolgálatok, projektek lelnek itt otthonra. Mit kellene még a szórólapra írni? 25000 darabot nyomtat belőle a nemzetközi segélyszervezet. Rajzolni kéne inkább, mondja Polycarp, merthát írni kinek? Aki írni, olvasni tud, az nem marad Esuban; a pedagógus, az egészségügyi dolgozó, a pap és a felsős diákok kivételével, persze.
Negyedikes és még nem tud írni – újságolom Efremnek, a helyi tanítónak. Negyedikben még nem írnak, helyesel, számolni sem nagyon tudnak, de a négy nyelvet, így vagy úgy, beszélik, majd aki itthon marad, elfelejti az angolt és a franciát is, akár az írást, olvasást, számolást, és marad a törzsi nyelv meg a pidgin.
Az utcákon kirakós vásárok: most van az új ruhák, csipkés blúzok, lakkcipők ideje, akár a rizses ebédé, amibe évente egyszer, Karácsonykor, húst is főznek. Nagycsaládok kisedényei a napon, tisztára mosva sorakoznak, száradnak. Nagyüstből kerül bele az ünnepi, házinak és vendégnek egyaránt. Mit csinálsz Karácsony napján, Collins? A nagynénjeimet látogatom. Pénzt és ételt adnak.

Este héttől van az éjféli mise; Efrem nem kapott fizetést, az ebből adódó gondot sikeresen megoldjuk, mondathat misét kétezer frankért. Cserében viszont segít törzsi dallamú bibliaszöveget regisztrálni, ígéri. Amikor ő mondat misét, merthogy rákerül a sor, akkor mindenki az ő vágyaiért imádkozik, magyarázza. Abból pedig van, épp elég. A legfontosabb mégis a százezer frankos vizsga lenne, hogy bekerülhessen az állami rendszerbe, ami egyértelmű előnyökkel járna: magasabb fizetés, szociális juttatások, majd a nyugdíj. A havi húszezerből (a jelenlegi havi bére) nehéz lesz összegyűjtenie, ebben egyetértünk. Bár a titkos társaság tagja, Kwifoa-fotót sokmillió frankért sem lenne hajlandó hozni, mert nem akar bajba kerülni és Esu népére sem akar bajt hozni. Értem, elfogadom, egyetértünk ebben is.
Shella ananászkompótot készít (tőlem tanulta) – én meg mogyorócukorkát, értsd karamellmázba bújtatott pörkölt földimogyorót (ezt viszont én tanultam tőle). A hagyományos mégiscsak a háromköves tűzhelyen készített, banánlevélbe bújtatott daráltmogyoró-süti.

Ananászkompót mellé csokis torta járna; hol fogod megsütni, Shella? A háromköves erre is jó: a tűzre üres nagyüstöt helyez, ezt átforrósítja, a kavart masszát tartalmazó formákat/edénykéket belehelyezi, lefödi, 30 perc múlva a fedőt parázzsal rakja meg, hogy a tortamassza teteje se maradjon sületlen, 45 perc múlva már kész is a süti – így improvizál Shella. Én is kapok egyet ajándékba, karamelles mogyoróval, csurgatott csokimázzal dúsítva finom.
Másnap hajnalban kel, peppe-soup is lesz ebédre. Tetszik ez a nyakék, Shella? Igen, tetszik, de én nem hordok ékszert. Miért, Shella? Mert a Biblia azt írja, hogy az első kilyukasztott fülűek a rabszolgák voltak, az első fülbevalókat ők hordták. És te nem akarsz senki rabszolgája lenni, ugye Shella?! Csak Istent akarom szolgálni!

A palotában is történnek változások: a Fon harmadik, 19 éves feleségét költözteti a királyi lakba; a bő félév múlva születendő gyerek hitelesíti apját Esu trónján és erősíti a meginogni látszó hagyományt.
Nyugi van mindenhol, sietségnek, rohanásnak semmi nyoma. Vidámság vagy éppen nem, mindnek van helye, és kinek így, kinek úgy, eltelik karácsony.

Csillogás-villogás csak a városokban, itt nem dívik. Az extrát a templom utáni, éjféli mulatozás jelenti. És a virágfa: