Egy hete szinte folyamatosan utazom: Doualából Limbébe, onnan Bamendába, majd Esuba, aztán Zhoába, vissza Bamendába, aztán ismét Wumba, mikor diplomaosztó ünnepségre, mikor pénzt váltani, vagy éppen helyi hatóságoknál jelentkezni; este korán fekszem, hajnalban ébredek. Valami okból eszembe jut az otthoni sim-kártyám, keresem, nem lelem, remélem, hogy megvan valahol, használatlanul. A szaksuliban lesz dolgom, rohanok, hogy ott majd feltöltöm a lemerült notebookom, az eszembe sem jut, hogy oda sincs bekötve az áram, már csak azért sem, mert tegnapelőtt még arról esett szó, hogy egyetlen számítógépe van az iskolának, amit csak egy bizonyos tanár használhat (vajon hogy és vajon mire?). Sim-kártya gondom megmarad, utazom vissza a palotába, notebookom árammal telik, én meg üzenhetek haza, hogy Timi tiltassa le az otthoni kártyámat.

A Fon ma is jókedvű, a kameruni biztonságról csevegünk. Vigyázzak a dolgaimra, mondja, mert könnyen megtörténhet, hogy ez-az eltűnik. Bizalmasan elárulja azt is, hogy a szomszéd indiai szivart szív, attól szokott bódulni és lopni.

Fotó: szakiskola 

Én is eléggé aggódtam, válaszolom, amikor le kellett szállnunk a kisbuszról, és semmi nem lehetett velünk csak a személyazonosító kártyánk, útlevelünk, és ez megtörtént többször is míg Bamendából Wumba értünk. A nigériai fegyveresek miatt van ez így, válaszolja, biztos hallottam már róluk… Hallottam, igen, bólintok, és kérdezem is rögtön, hogy mennyire jelentenek ők veszélyt Kamerunban.

Vállát vonogatja, majd az ellenőrzés módjáról beszél: az országba csak útlevéllel, beutazási engedéllyel lehet jönni, aki meg kameruni, az csak személyivel utazhat. Akinek nincs, az marad otthon, vagy leszállítják a buszról és bekísérik a rendőrségre, a gyanús kamerunit pedig az alkarján levő védőoltás szerint azonosítják. Ha nincs oltásheg, akkor szintén viszik a rendőrségre. A Nigériából érkezőket fokozottan ellenőrzik: kinél lakik, hova megy, mit csinál az országban és meddig… Ezt tőlem is megkérdezték, mondom, az úton, a helyi rendőrségen, Zhoában, ittlétem regisztrálták már több helyen is.

Az utakról is szó esik, arról is, hogy mennyi a baleset, főképp esős időben. Lám-lám, Matilda is megjárta, felborult a motoros taxival és eltörött a lába.

Matilda?!, kiáltok fel, épp délután akartam meglátogatni. Ahhoz viszont Wehbe kell utaznom, magyarázza a Fon, mert Matilda törött lábát hagyományos orvos kezeli. Ez még inkább meglep, Matilda ugyanis iskolát igazgat, tanár őmaga is. Nincs ebben semmi meglepő, hangzik a válasz, a kórházban csak lassan tudnák meggyógyítani, lassan forrna a csont, a natív doktor ezt jobban érti. A látogatókról nem is beszélve, ugyanis, ha valaki éjjel szexszel és nappal beteget látogat, akkor azzal akadályozza a gyógyulást. Namármost, ha valaki Matildának rosszat akar, akkor az említett módon könnyen megteheti… értem ugye?! Értem. Azt viszont nem, hogy miért nem itthon kezeli helyi natív doki? A látogatók miatt, magyarázza a Fon türelmesen. És ne utazzam Wehbe, tanácsolja, majd találkozom itthon Matildával.

Ha Wehbe nem is, de Zhoába igen, azaz ismét, mert a kameruni kormányhatalom esui kihelyezettje, a divisional officer (DO) látni akar, közli a Fon, mert akivel a múltkor találkoztam, az a helyi polgárok választottja, a polgármester (mayor) volt. Nem nagyon örvendek az újabb motortaxizásnak, de a „ha idejössz, tiszteletben kell tartanod a törvényeinket” itt is érvényes, és a törvény azt mondja, hogy jelentkeznem kell a helyi törzsi királynál, a helyi rendőrőrsön, a polgármesternél, és amiről nem tudtam eddig, a DO-nál is. Gyors piackutatás, alkudozás után 6 000-ben megegyezünk, hajnali hétkor már Zhoa felé robogunk, nyolckor megtudjuk, hogy mégsem Zhoába, de Wumba kéne mennünk. Ha nekem kell fizetnem az újabb kilométereket, akkor nem megyek, mondom szépen, türelmesen; körtelefonálás következik, mindenki hív mindenkit, Fon, DO, motoros taxis egyezkedik, aztán indulunk Wumba; a plusz kilométerek költségét megállapodásuk szerint a DO fedezi, aki kérdez, regisztrál, mustrál, majd elmondja, hogy mindez a közbiztonságért van, mert hallottam ugye…

Hallottam, persze, és jól is van ez így, ő a negyedik, aki ezt teszi.