Karácsony közeledik, bezár az iskola, mondja az igazgató, kezdődik a kéthetes szünet. Karácsony szól mindenhonnan, a rádióból, az utcáról, a házakból, mind a 13 templomból, egyre hangosabban.

Rhoda jön, gimnazista lány, mutatja az évharmadzáró bizonyítványt: 10 tantárgyból átment, 3-ból nem, a történelem, irodalom és vallás nem igazán sikeredett. Fog az menni, mondja, csak a vallással van gond, mert nem érthető, amit a tanár mond. A Biblia kéne, talán abból… Nincs a nagymamádnak?, kérdem, és rögtön rájövök, hogy kérdésem értelmetlen, egyrészt, mert nagymama nem tud olvasni, másrészt, mert elég öreg ahhoz, hogy régi, többistenhitén már ne változtasson.

Eszembe jut a kórházunk, ami most éppen zárva van, akár az iskola, csak azt nem tudja senki, hogy mikor lesz majd nyitva, na szóval eszembe jut a kórházunk egynéhány estéje, amikor a gyermeküket vigyázó anyák értelmezték a Bibliát. Egyikük olvasta, a többiek hallgatták, majd minden passzus után értelmezték a hallott szöveget. Akkor sajnáltam leginkább, hogy a törzsi nyelv nekem idegen.

Nehéz szöveg a Biblia, mondom Rhodának, nincs valami egyszerűbb megoldása a dolognak? Hát a vallás tankönyv, mondja Rhoda, és nem is olyan drága, mint a Biblia. Ebben maradunk.

Változnak az idők Esuban, egyre nyilvánvalóbban. A szakrális nagy fa környéke is szemetes még, bár évente szokták takarítani, körülötte a füvet levágni, kecskét, szarvasmarhát, disznót áldozni a fában élő ősi szellemeknek. Van még az év végéig, minek sietni, mondja a quarterhead, aki kukoricasör és pálmabor helyett nem mást, mint whiskyt iszik. Az étkezdéből is, ahol jókat főztek két éve, kocsma lett; kevesebb munkával jobban lehet keresni vele, állítja a natív doki, aki szintén bárt működtet. Jól megy a praxisa is, nincs semmi gond vele, mondja, csak nő a család és nőnek az igények.

Az igények, igen…. nekem is nagyobb igényem van az internetre, és örülök is annak, hogy van itt multitech szakbolt, hogy helyben megoldható a kártyafeltöltés és hasonló, számomra macerás dolgok. Ha nem is pillanatok alatt, de szűk óra elég, eközben lehet a boltban és a bolt előtti padon jókat nézelődni.

Most nincs saját konyhám (azaz tűzhelyem), ezért igényem van a kenyérre is, ami sokkal inkább kapható most, mint az avokádó. Kemencében sütik és nagyon finom. És ha avokádó nem mindig kapható, akkor jó a kenyér ananásszal, banánnal, naranccsal. És bármikor frissen kapható.

Változtak a temetési szokások is, meséli Godwin: amióta Albert Fon a királya Esunak, azóta nem lehet napokig tartani az elhunyt holttestét a házban. Ha a család haza akarja várni a családtagokat, akkor a holttestet el kell szállíttatnia a 20 km-el odébb levő wumi hullaházba. Nem akarok betegséget a törzsemben, szólt a király és ki is hirdettette, hogy ha a holttest itthon marad, akkor a temetésnek meg kell történnie az első 24 órában. És milyen igaza van! (Járványtanilag.)

A növekvő jólét jeleit mutatják az újonnan épülő házak is: a vályogtéglás falakat kívül-belül levakolják, a beltérben a vörös agyagot lebetonozzák, a fűtetőt bádogra cserélik, kis ablak helyett nagy kerül a férfiház falára. A magántulajdont bekerítik, hogy a gondozott veteményest fel ne túrja a szomszéd disznója, kecskéje. A piackutatás itt is kifizetődő; más nem magyarázza az Esuba központjában levő olajpálma-ananász-avokádó miniültetvényt, ami páratlan ehelyt a maga nemében. Tulajdonosa hagyományos doki, aki nem csupán a praxisából akar megélni.

Az áramszolgáltatással továbbra is gondom van: mikor van, mikor nincs, aztán végleg eltűnik. Bonyodalmas okfeltáró nyomozás után kiderül, hogy gyenge a kábel, nem bír meg sok fogyasztót, és azért gyenge, mert az erősebbet csak hivatalos úton lehet beszerezni, ami pedig rengeteg pénzbe és utánajárásba kerül. Egyszerűbb, magyarázzák, ha egyetlen ember bevezeti hivatalosan, a többi pedig levezeti tőle (és fizet is érte) kevésbé hivatalosan (ismerős a sztori, nem egyszer előfordul otthon is).  És mi van a villanyórával? Ki mennyi részfogyasztást fizet, ha nincs senkinek másod vagy sokadfogyasztói órája? Azt tudni fogja a tulaj. És ha túlfogyasztás van vagy rövidzárlat? Pontosan!, hangzik a válasz, épp ez volt a baj. Az égők maradhatnak, a laptopom és telefonom is feltölthetem, más extra nincs, és ez vonatkozik a rádióra is!

(Örömöm határtalan, mert ezáltal megoldódik a reggeltől-estig bömbölő áhítat, szentmise, zene, recsegős hírfolyam, stb. gondja is, anélkül, hogy bárkit is megsértenék).