Egyperces

Dr’s round

Két napja bandukolnak, vagy talán három, nem jegyzi ezt senki, mint ahogy azt sem, meddig maradnak, vagy mikor térnek vissza. Szinte teljes vagyonukat hozzák, a batyuban, az ember hátán; azt a keveset, amit a házban hagytak megtalálják, ha egyszer majd visszatérnek, addig használja más, szüksége szerint. A házat sem zárták be, de nem is tudnák, mert nincs zár rajta, ott ahol élnek, nincs ez szokásban.
Lassan bandukolnak, a szamár hátán ide-oda billen az ötéves forma gyerek. Látni rajta, hogy beteg, hogy nincs erő benne, élet is csak alig. A csecsemő felsír, a kis csapat megáll, az anya mellére veszi gyerekét; az apa leül, hátát a fa törzsének támasztja. Felsír a középső gyerek, éhes ő is. Az ember az asszonyra néz, az asszony a batyura, az ember előveszi a kerámiatűzhelyt, a bádogedényt és köles lisztet, leoldozza a szamár oldaláról a vizes flaskát, megnedvesíti az alélt gyerek fején levő kendőt, a maradék vizet az edénybe önti.

Most érkezett, jelenti az éjszakás nővér, csillapítottuk a lázát, nincs különösebb baj, alszik. Alszik, mondja az anyja is, alszik egész nap, napok óta nem eszik, lázas. Vér kell neki, mondja a nővér, hogy erősödjék!
Az orvos fáradtan néz a vézna kis testre. Messziről jöttek, valahonnan a világ másik sarkából gyalogoltak ide, jött az egész család a beteg gyermekkel. A kicsi még szopik, a középsőt nem szívesen hagyják mással, nem is igen fogadják, olyan csintalan. Jött az apa, mert hosszú a kezelés, és kell a pénz, jött alkalmi munkát vállalni. Itt maradtak, a beteg gyerek az anyjával és a kicsivel egy ágyban, az apa a kórház melletti vendégsátorban.
Három hónapja lázas, folytatja az anyja, már több kórházban jártak, sokféle tesztet csináltak, injekciókat kapott, kezelést maláriára és tífuszra, fertőzésre és férgességre. Hogy miért jöttek ide? Mert semmi nem használt, mert ha használt volna, nem jöttek volna, mondja az asszony, és mellére veszi, magához öleli csecsemőjét.
Az orvos bólint: három hónapja lázas, jegyzi a kórlapba, kapott kezelést maláriára és tífuszra, fertőzésre és férgességre, és mert semmi nem használt, idejöttek. Lép: köldök szintjén, máj: kétujjnyira a jobb bordaív alatt, szemüreg körüli ödéma, szívritmuszavar, tiszta tüdők, végtagokon friss pengemetszések nyoma, testhőmérséklet 39°C, testsúly kb. 12 kiló, hemoglobin 4,3 g/dl, súlyosan alultáplált, kezdjük 2×150 ml vérrel, lázcsillapítással. Harmincas cseppszám, állandó felügyelettel, teszi hozzá, lázcsillapítás után.

Ha vendég érkezik, fogadd be, vendégeld meg, amíg tovább tud menni, meséli a vacsora mellett a csapat legöregebb tagja. Ez itt mindig így volt, most sincs másképp, teszi hozzá hangsúlyosan. A falu szélén láthatsz néhány házat, fordul az orvoshoz, ággyal és tűzhellyel, és nincsenek bezárva, hogy a vándornak, ha erre jár, legyen hova betérnie, erőt gyűjtenie. Ha idegen jön a faluba, az első étel és ital, kávé vagy tea, ingyen van neki, hogy tudja, szívesen látott vendég. Ha éjjel érkezik, akár családostól, behívod és ágyat adsz neki, hogy pihenőre térhessen. Ha az ember nincs otthon, akkor az asszony ad neki az ágyat, kiviszi, az udvaron kívülre, és mellé ételt is visz neki, hogy jóllakjék. Így volt ez itt és így is van, ismétli a csapat legöregebb tagja, és a közös tál felé nyúl újabb adag étel után. Aki nem így tesz, folytatja, azt kinézi a falu, nem látogatja senki, lehet bármilyen gazdag. Gondold csak el, fordul ismét az orvoshoz, hányan kelnek útra, mert betegek vagy felgyújtják a házukat, vagy legelő kell a marháknak, vagy munkát keresnek, a vándoréletnek ezer és ezer oka van, hogy élnék túl mindezt, ha nem lelnének segítségre?
Az orvos hallgat, ül a rozzant széken, figyel is meg nem is. Kérdezni akar, majd meggondolja, feláll, és nagy adag teát készít magának, gondolatai a gyermek körül forognak.

A gyermek nehezen lélegzik, lázas, kiütése van, 200 ml vért kapott, leállítottam, üzeni az ügyeletes nővér. Hidrokortizon és amit még szoktunk, mindjárt érkezem, szól vissza az orvos. A kórteremben csend van, az anya a kicsit szoptatja, a nagyobbik ernyedten fekszik mellette, a betegek alusznak. Az orvos rezzenéstelen arccal betakarja a sovány kis testet, ezt még bírd ki, rendben?!, mantrázza magában. Alszik, szólal meg az ügyeletes nővér, láztalan, nincs gond.
Alszik, mondja reggel az anya, doctor’s round rikkantja a nővér. A gyermek megmozdul, az anyjára néz, vizet kér; doctor’s round, bólint az orvos, kérem a jelentést.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.