Mert a Facebook-on lezajlott gumióvszer-vita több témát érint, nekem meg nagyon szűkreszabott az internet-, így a válaszlehetőségem is, ezért válaszgondolataim itt:

A vitát kiváltó fotón Godlove kolléga bemutatja a gumióvszer helyes használatát:

A hozzászólások idézőjelben:

„Eredményesebb lenne az eszükre hatni, a személyiségüket fejleszteni és nem “technikaórát” tartani, mert ezzel még nem nőnek fel az érett szexuális életre! Azzal, hogy a nemzetközi szervezetek óvszert osztogatnak, egyáltalán nem javult a helyzet, sőt, inkább romlott, hiszen az óvszerhasználatra való bíztatással szabadjára engedik ösztöneiket. Inkább az infrastruktúra, a lakhatás, víz, villany fejlesztésére lenne szükség!”

A helyszín az utolsó éves, 16-20 esztendős szakközépiskolás diákok osztálya – osztogatásról és nemzetközi szervezetről szó sincs, magunk vagyunk, az itteni munkatársaim és jómagam, az óvszert is mi vásároltuk, hogy ne csak elméletet szajkózzunk. Amikor minden hetedik, egészségesnek vélt felnőtt fertőzött, az egészséges, érett szexuális élethez tartozik a megelőzés és a családtervezés is. Mi így gondoljuk.

Másodszorra vagyok Esu-ban, Kamerun 30.000 lelket számláló törzsi királyságában; úgy emberként, mint orvosként, önként-kutatóként sokat láttam, hallottam, észleltem, tapasztaltam. A legmegdöbbentőbb (minden minőségemben) a HIV-fertőzés magas előfordulási aránya volt, és nem a malária, hanem az opportunista fertőzések okozták a legtöbb gondot. Árvák itt nincsenek, írtam akkor, ami csak részben igaz: vannak, de helyük a családban marad. A poligámia okán a gyerekek biológiai anyjuk feleségtársait is anyjuknak tartják. Súlyosabb és keservesebb, szomorúbb a dolog, ha az újszülött már a korai halálát sejtető fertőzéssel jön a világra. Hogy a kórról és ennek okozójáról beszélni kell, az világos. Mert azt mindenki gondolkodás nélkül verseli, hogy az AIDS az a betegség, ami öl, de arról, hogy miként terjed, a legfantáziadúsabb elképzeléseket és teóriákat hallani, miközben a nemi úton való szóródásról egy árva szó nem esik (számomra a legmegdöbbentőbb a narancsba fecskendezett fertőzött vérrel való terjesztés ötlete volt). A vírus többnyire ismeretlen fogalom, a gumióvszerről hallottak, néhányan használták, mások használnák, de nem tudják a módját, páran (vallási okok végett) nem kíváncsiak rá (opciójukat tiszteletben tartottuk). A beszélgetés pörög, mi kérdezünk, ők válaszolnak, majd ők kérdeznek és mi válaszolunk. A téma diákot, tanárt egyaránt érdekel: akinek nem jut hely bent, annak marad az ablakon-ajtóban. Az óra kellemesen és produktívan interaktív.

Ösztönök tagadhatatlanul vannak, mindenhol a világban. Az ösztönöktől az érett nemi életig kinek hosszabb, kinek rövidebb az útja, viszont teljesen lehetetlen, ha nem beszélünk róla.

Fotók: tanár az ajtóban, diák az ablakban

A személyiségfejlesztésnek itt nincs kellő szakembere – ez a terület még szabad a következő, Afrikából élő projektek számára.

Az infrastruktúra fejlesztése pedig jó kezekben van: vízhálózat fejlesztésben egy német non-profit szervezet segít, és januártól elkezdődik a Nigériából Bamendába tartó, sok termőföldet felszippantó nagy kínai út építése is; a többi meg ebből egyértelműen következik.

„… Nem Európában vagyunk, ahol minden trafikban lehet óvszert venni és az embereknek nem kiadás. Meg tudnád egyébként mondani nekem, hogy itt mennyiből élnek az emberek és mennyibe kerül egy csomag óvszer? Az embereket az óvszerrel nem az AIDS-től mented meg, hanem a gondolkodás nélküli szexhez szoktatod hozzá.”

A szex kinek ilyen, kinek olyan, a motiváció sem éppen egységes, az AIDS viszont valóban életveszélyes.
Az emberek annyiból élnek, amennyit keresnek, átlagjövedelemről aligha lehet beszélni. Egy tanár fizetése például 40.000 és 140.000 FCAF között változhat, több paraméter függvénye. Aki földművelésből él, annak az 1000 frank sok, aki marhatenyésztéssel foglalkozik vagy üzletember, annak kevés. Egy csomag óvszer 100 kameruni frankba kerül, négy darab van benne, tehát darabja 25 frank, azaz egy gyömbércukorka ára (100eu = 65.000 FCFA).
És hadd mondjak egy nagyon határozott IGEN-et: a gumióvszer használata bizony megment az AIDS-től. Afelől egyáltalán nem vagyok meggyőződve, hogy a gondolkodás nélküli szex oka az óvszer lenne, mint ahogy az óvszer hiánya sem garanciája a megfontolt nemi életnek.

„… itt először is arra kellene megtanítani az embereket, hogy mit jelent egy férfi és nő kapcsolata, mit jelent szerelmesnek lenni, mit jelent a család, hogyan kell egy férfinek egy nőhöz viszonyulni, mit jelent az, hogy ha szexuális kapcsolatod van valakivel, akkor annak van következménye (még néha óvszerhasználattal is)! Itt nagyon hiányzik még ez az „emberi” oldal… „

Lehet, hogy nehezen elhihető, de, hogy mit jelent a férfi-nő kapcsolat, hogy van felelőssége, legalább annyian tudják és annyian nem, mint otthon. Hogy nem pontosan azt és nem pontosan úgy, az igaz és nyilvánvaló, mert a családstruktúra sem azonos, a családon belüli szerepek is mások; a szexuális kapcsolat következménye sem titok, a terhesség megelőzésének módja, a nemi betegségek terjedése, megelőzése, következményei annál inkább tabu. Él bennem a gyanú, hogy épp azt, amiben a mi „nyugati” társadalmunk kudarcot vallani látszik, azt próbálja itt felsőbbrendű igyekezettel gyakorlatba ültetni. A leányanya otthon sem idegen fogalom, a megszakított terhesség sem ritka, a tizenévesek (tablettás, gumis, stb) szexuális élete sem kemény agymunka eredménye, stb. Prostituált is akad szép számmal itt is, ott is – ők viszont óvszer tekintetében megnyugtató módon profik.

„… Megtaníthatod nekik az óvszer használatát, de mire mész vele? Semmi nem fog történni. Ugyanolyan kis ösztönlények maradnak mind azelőtt. Itt elsősorban az emberi kapcsolatok tiszteletére kell őket megtanítani! Arra, hogy az emberi kapcsolatokat ne csak a dzsungel törvényei szerint, hanem valamifajta kultúra által átitatva éljék meg. Ezen az óvszer technikai használatának elsajátítása nem segít.”

Úgy tűnik, hogy felsőbbrendűnek tartott fehérbőrűségünk magaslatain önmagunkat és kultúránkat fényesre pucolva látjuk és láttatjuk, bizonyítván azt, hogy a szeretet és alázat szavakat annyira csontig koptattuk, hogy értelmüket, lényegüket veszíteni látszanak.
Valamifajta kultúránk által elvakítva képtelenek vagyunk látni a másikat, a másikét, észlelni annak létét és hagyományát – ez lenne a mi bölcsességünk?!

Kedves viszont az a jóindulatú, el- és befogadó attitűd, amivel ezek a „kis ösztönlényeknek” nevezett emberek viseltetnek a csupaész fehérek iránt. Nem csupán a gyerkőcök „white-man” ugrabugrája, de a felnőttek élcelődése is jó és egészséges humorról biztosít. Ők így: Nincs autód, gyalog jársz, ruháidat is magad mosod, nem is vagy te white-man, csak a bőröd világosabb. Én pedig: Ne légy black-man, és mondd, hogy Please!, stb. Hosszú és fárasztó hegyi túránk idején csupa white-man viccel szórakoztattak, viszont, ha fáradtam, szó nélkül adták nekem a vezető helyet, vagy lépéseiket az én ritmusomhoz igazították.

Az emberi kapcsolatok és gumióvszer használata közti összefüggés viszont nem teljesen világos; ha viszont párkapcsolatokról van szó, akkor kameruni és non-kameruni párkapcsolatok moralitására vonatkozó statisztikát nem ismerek, sajna. Ellenben, ha megtanulják az óvszer használatát, akkor bátrabban használják és ezáltal megelőzhető jó néhány nemi baj, a nem kívánt terhesség, az ilyen-olyan praktikával megkísérelt terhesség-megszakítás.

Fotó: emberi kapcsolatok

„Elnézést, de miért kéne embereket emberségre tanítani? Más szokásokat, tradíciókat rájuk erőltetni?…”

„Azért, mert ismerem a helyzetet, mert minden nap kameruni fiatalokkal dolgozom és ismerem az életüket.
Amit írsz önellentmondás, mert ugyanez igaz az óvszerhasználatra is! Akkor azt miért kell nekik megtanítani? Miért erőltetsz rájuk más szokásokat? Miért kellene embereket emberségre tanítani??? Hmmm… talán azért, hogy ne szenvedjenek, ne éljenek úgy mint az állatok.”

Talán mégsem eléggé ismerős a helyzet, vagy inkább nem általánosítható. A „más” szokások és tradíciók elsajátítása itt megnyugtatóan sajátságos módon történik: ami tetszik, az marad, ami nem, az szükségtelen és hanyagolható, a saját hagyomány viszont tiszteletben tartandó. Így lesz keresztény a poligám, aki a templomból és Isten-imádatból egyenest a hagyományos orvoshoz ballag és boszorkányűző praktikákat kér. Így áldja meg a Fon a hagyományőrző fiatalok csoportját a béke jegyében, Isten és az ősök szellemeinek segítségét kérvén hozzá (lásd fotó):

Így történik éjféli szelleműzés a kórházban, miközben csöpög a kinines infúzió, és kap helyet pap és juju maszk is, ha temetnek valakit.

Hogy ne szenvedjenek és ne éljenek úgy, mint az állatok… életforma és életkörülmények: a mi mércénkkel mérve mélynyomor a neve. Sötét, füstös-kormos, néhol kosztól ragacsos, többnyire fűtetős házak, éhezés, nincstelenség, bélférgesség, stb. Csakhogy mindezeknek semmi közük az állatokhoz, nagyon is emberiek. Néző- és érzőpont kérdése; a mi mércénkkel mérve tényleg embertelen nyomor és szegénység a neve, és képtelenségnek, hihetetlennek tűnik, hogy lehet ez természetes, megszokott életforma is. A „ne szenvedjenek és ne éljenek úgy, mint az állatok” viszont nélkülözni látszik bármifajta empátiát, aminek léte áldásos lenne a hivatásos segítőfoglalkozásúaknak.

Fotó: kapcsolatok és mérce (rögtönzött és koedukált, állati-jó kórtermi hangulat: a kisfiú életveszélyen kívül, anyja és kistestvére harmadik napja el nem mozdul mellőle, Godwin hullafáradtan a nehéz éjszaka után, de megkönnyebbült vigyorog mellettük)