Ha idős ember távozik az élők világából, és ha valamelyes kapcsolatban is volt a szellemvilággal, nem mindennapi temetésre lehet számítani. Azon kívül, hogy szinte az egész közösség valamiképp hozzájárul (fufu, kecske, disznó, olajban tartósított vadbanán, kukorica, földi mogyoró, só, pálmaolaj, bambuszbor és egyebek), hogy aztán részesüljön belőle, a tánc- és énekcsoportoknak se szeri, se száma. Bár minden negyed külön csoporttal képviselteti magát, és mindnek van szerepe és jelentése/jelentősége van Esu történelmében, az egyik legérdekesebb és legfélelmetesebb talán a régi idők dárdás-harcos férficsoportja, a Ndzong, ami az ilyen jeles alkalmakkor fegyveres férfiakkal képviselteti magát.
Tagjai körbetáncolják a holttestet, régi dallamot skandálnak, majd adott füttyszóra, egyszerre, fülsiketítő zajjal lőnek a vörös agyagos földbe; a hatás nem mindennapos; bár a portól alig látni, baleset nem szokott történni (a fotóval semmi gond, az első lövés után a levegő ennyire poros).
Minden negyednek más és más csoportja van; a Fengky hangszereket Zhoától lopta Esu népe, azaz a tőlük lopott, elejtett elefántot helyettesítették vele; a látvány most fizetős. Bár fehérember vagyok, de nevem révén Esuhoz is tartozom, így 3000 helyett elég az 1000. A hangszert külön szobában őrzik az arra érdemesek; a benne levő, aszott emberkoponyától is értékes (állítólag).
A kulmináns pont mégis a félelmetes, rettenetes, kötélen tartott Koh érkezése, akinek dolga az elhunyt szellemét segíteni, bevezetni a szellemvilágba. A Kohról sokat nem illik kérdezni; titkát féltve őrzik a titkos társaságok beavatott tagjai.
Ezek után már a Juju-maszkok színes forgataga üdítően hat; nincs is más szerepük, csak szórakoztatni az egybegyűlteket. Bokacsörgős pörgős táncuknak, bár ugra-bugrának tűnik, jól meghatározott koreográfiája van: Juju nem is lehet más, csak aki ismeri azt. Attól sem kell tartani, hogy kihal a hagyomány: a gyerekjujuk, saját készítésű maszkokkal, improvizált dobokkal és saját találmányú hangszerekkel, remek ritmusérzékkel ropják, dalolnak és dobolnak.