Hétnek vége és hétköznap közt alig van különbség, azaz nincs is. Hétvégi szolgálatot a környéken csak mi tartunk, betegforgalmunk többszörösére nő ilyenkor, kell ez a fennmaradásunkhoz és a novemberre tervezett centrifugavásárláshoz, így hát idejét kihasználjuk, késő délutánig dolgozunk. Az EKG masinának fura híre terjedt, mármint az, hogy minden bajt meglátunk vele, sőt ideig-odáig boldoggá teszi azt, aki aláveti magát a vizsgálatnak. Így dobolták ki Esuban, állítja Archile, mi mondhatunk bármi mást, ez marad az egyetlen igaz állítás; vajmi logika akad benne, az tagadhatatlan: ha a trad. dokinak van szellem-segítsége, akkor hát nekünk legyen masinánk ….Erről jut eszembe a délutáni program: a headquarter-nek ígért látogatás. Esu, nagy kiterjedése végett, több negyedre tagolódik, ezek közül 11 áll az ősök szellemének védelme alatt, a 4 legújabb ilyen szempontból védtelen. A lényeg viszont az, hogy telephelyünk védett helyen áll, felelős vezetője, a headquarter, pedig rendkívüli tulajdonságokkal bír. Az mellett, hogy hagyományos doki, nem mindennapi spirituális tulajdonságokkal rendelkezik: esőt hív vagy épp elűz, ismeri Esu szakrális helyeit, erejüket használja is. Készségesen fogad, házába invitál, kérdéseimre szívesen válaszol. A külső szobában van az áldozati gödör, a bortartó, ősi edények, a sokszáz éves bivalyszarv, mint nélkülözhetetlen kultikus tárgya az áldozat felajánlásának. Szellemek segítségét igénylő szertartásra sor kerülhet bármikor, szükség és igény szerint.

A gyógyítás helye a belső szobában van, itt vannak a gyógyító szirupok, porok, kenceficék is. És miközben erről beszélünk, többször kijavít: ő nem gyógyít, hanem az ártó szellemet űzi ki a megszállottból, majd tartja távol az áldozattól. Tudása átörökítéséről hosszan és részletesen beszél; mert egymás nyelvét nem mindig értjük, ismétlem a hallottakat, keverve az angolt a pidginnel, a napokban megtanult néhány helyi szóval, kifejezéssel és, természetesen, testbeszéddel. Ha helyesen értem a mondottakat, nagyokat kurjant, ha tévedek, ismétli, akár többször is, a mondottakat,  A kommunikáció eme formáját határozottan szeretem, kedvelem, élvezem; a nyolcvan év körüli headquarter pedig ígéri, hogy a következő szertartásra majd engem is meghív. Nem a titkosra, természetesen, amiről a Fonon kívül senki más nem tudhat, hanem a nyilvánosra. Hogy mi számít titkosnak? A nagy horderejű gondok, amiknek megoldását földi lény nem tudhatja. A találkozás rítusa is ősi: elvonulás, meztelenre vetkőzés, Imeh vizébe merülés (a folyó Esu három szakrális helye közül az egyik).

Patience meglepetés-látogatása valós öröm, az ajándék-alma pedig álmaim netovábbja. A különféle házassági szokásokról beszélünk, Patience meséli az övét, majd csatlakozik Shella is, aki az ország más részéből való, ahol a szokások is mások. Hogy Esu-ban mi dívik? – azt kérdezzem a Fontól, aki szívesen mesél népe szokásairól.

A Font pihenés közben találjuk, várunk. A Fon felébred, készségesen fogad, óhajomnak is eleget tesz. A hagyományos lánykérés többlépcsős módját vázolja, miközben ügyfelet fogad, békít, rendre utasítja Priscát (ami szintén nem mindennapi látvány, mert Prisca, a madgirl, rá sem ránt a kiutasításra, és amikor szelíd erőszakkal akarják távozásra bírni, hangos méltatlankodással átkot szór a Fonra, aki, türelmét veszítve, kihajkurássza a palota udvarából), muszlim küldöttséget fogad. Hogy a princesszt, aki orvosnak készül, nehéz lesz férjhez adni, az tuti, egyrészt mert tanult lánynak nagyobb az értéke, másrészt az újdonsült férjnek illik az esküvői cécó összes költségét állni, a lány anyai-apai családjának vendégeit etetni, itatni, ami egy királyi soktagú család esetében többszáz embert is jelenthet. Deee …. talán megéri a dolog, mert utána királyi védelem alatt áll a férj is (hogy ez pontosan mit jelent, nem sikerült megtudnom). Azt viszont igen, hogy az egybekelés többnyire a két család döntése a házasulandó felek beleegyezésével.