Az útépítő munkások csak akkor kapnak fizetést, ha van személyijük, mesélik. Kölcsönkérni rizikós, mert ha nem talál a fotó, akkor hiába dolgoztak egy hónapig. Ők havi ötvenezernél nem keresnek többet, a gépkocsivezetőnek ennél több jár, legnagyobb jövedelme a tolmácsnak van. Ezért napi 12 órát, reggel hattól este hatig kell dolgozni; az utat kínaiak építik; nem
Segélyszervezet önkénteseként Esuba érkezett. Az ünnepeket a városban töltötte. Ott is maradt, mondván, hogy azt hallotta, Esuban nem biztonságos. Visszahozták, mert ittlétének megszervezése elég sokba került a segélyszervezetnek; az ügy kivizsgálásra került, azaz megmagyarázták nekik, hogy ez a biztonság nem az a biztonság, és pánikra semmi ok, itt minden rendben van. Visszavitték ismét a városba
Ha idős ember távozik az élők világából, és ha valamelyes kapcsolatban is volt a szellemvilággal, nem mindennapi temetésre lehet számítani. Azon kívül, hogy szinte az egész közösség valamiképp hozzájárul (fufu, kecske, disznó, olajban tartósított vadbanán, kukorica, földi mogyoró, só, pálmaolaj, bambuszbor és egyebek), hogy aztán részesüljön belőle, a tánc- és énekcsoportoknak se szeri, se száma.
Munkep, Munka és Gayama Esu és Nigéria között levő három település neve, mindhárman Esuhoz tartoznak. Ezt ugyan Munka nem vallja, bár idevándorolt külön törzsként, de Esu legkisebb és legszegényebb részeként, autonómiát akar. A három település külön-külön völgyben fekszik a Menchum folyó partján, Esu felől Nigéria felé haladva Munkep-Manka-Gayama sorrendben. Munkepot a rossz, járhatatlan, meredek, sziklás
Esu pontos területét, hogy mettől meddig terjed, nem nagyon ismerik, a Kamerun-Nigéria határ sem mindenhol egyértelmű, de ez nem zavar senkit. Godwin sem döntötte el még, hogy kameruni feleséget akar-e vagy a szomszédos országbelit, ami teljesen érthető, ha figyelembe veszzük, hogy apja néha itt, néha ott, anyja viszont csak Nigériában él. A házasságkötésüket sem siették
Hajnalban hideg, délben fullasztó meleg. A víz egyre fogy, már csak estétől hajnalig van, hajnalban áldás a hideg zuhany. Ma még csend van, por és meleg, pucéron rohangáló gyerekek. Néhol karácsonyi dallam csendül, máshol dobszó hallik, a szabó ABBA slágereket hallgat. Collins karácsonyi ruhájára várunk, fekete nadrág, bordó selyemfelső. Akkor hát négyezer, mondom, nem-nem, ötben
Ha december, akkor Karácsony, halottakra emlékező többnapos mulatozások, reggeltől estélig, estétől reggelig szóló tam-tam és énekszó. Száraz évszak helyett kiadós esők; a globális felmelegedés az oka, mondják egyesek, az esőcsináló teszi a jobb termésért, állítják mások. Miközben reggelit készítek, és a fiúkat várom, szokásról és hagyományról gondolkodom. Hát nem becserkésztem magamnak az otthonit? Hogy legyen
Advent van. Reggel hideg, délben nagyon meleg. Száraz évszak, de mindennap esik egy keveset. Nem baj: később lesz víztelen szárazság. Fáradtak vagyunk: a telephelyünk zsúfolva, kevesen vagyunk, nehéz patológia, és nyakunkon az AIDS-szűrővizsgálat. Reggel félnyolckor kezdünk, délután ötkor végzünk. 50 önként jelentkezőnek tudunk naponta gyorstesztet végezni, többre nem jut idő a folyamatosan érkező betegek miatt.
„Nagyon helyesnek tartom, hogy az óvszer helyes használatáról is szó esik, mert valószínűleg tabu erről ott beszélni szülő és gyerek között… De semmi esetre sem a fehér embernek kell megmondania, hogy milyen kultúra szerint éljen az afrikai ember… Ez felháborító.” Tabu hát – az összes diák közül, állításuk szerint, alig néhány beszél óvszerről és nemi
Mert a Facebook-on lezajlott gumióvszer-vita több témát érint, nekem meg nagyon szűkreszabott az internet-, így a válaszlehetőségem is, ezért válaszgondolataim itt: A vitát kiváltó fotón Godlove kolléga bemutatja a gumióvszer helyes használatát: A hozzászólások idézőjelben: „Eredményesebb lenne az eszükre hatni, a személyiségüket fejleszteni és nem “technikaórát” tartani, mert ezzel még nem nőnek fel az érett
