Esuban jó munkát végeztünk. A többes szám többünket jelent: Godwint, a volt kollégámat, orvosasszisztenst, aki mindent tud és mindenkit ismer Esuban, nála jobb menedzsert aligha… Jelenti az iskolaigazgatókat, tanárokat, akik rengeteget segítettek. Felicitát, aki délutánonként elkísért mélyszegénységben élő gyerekei (értsd: diákjai) otthonába, tolmácsolt, de jelenti a gimnázium igazgatóját is, aki Hajirát, a muszlim lányt figyelmünkbe
A kameruni börtönökről egyik kollégám mesélt, aki két hónapig ült Wumban (Északnyugat-Kamerun), a városi fogdában. Őt lopással gyanúsították, a gyanú alapján elzárták, az ügyet két hónapig vizsgálták, majd felmentették és elengedték. Másik kollégám, akit okirat hamisítással vádoltak, inkább öngyilkos lett, mintsem bezárják, ugyanis legtöbb esetben a gyanúsított a fogdából védekezik, és csak akkor engedik szabadlábra,
Kamerun délnyugati szavannás hegyvidékein egymást érik a fűtetős házikók és a fedett, négyköves tűzhelyes pihenők. Itt élnek a nomád fulánik és itt vannak az őslakósok ültetvényei, farmjai. Tangheka, bár Esu része, többórás (5-7 órás, helyi ritmusban) gyalogútra van tőle. Az út nem könnyű, köves-kavicsos, meredeken fel, majd meredeken le, helyenként vörös agyaggal vagy homokkal borított.
Karácsony közeledik, bezár az iskola, mondja az igazgató, kezdődik a kéthetes szünet. Karácsony szól mindenhonnan, a rádióból, az utcáról, a házakból, mind a 13 templomból, egyre hangosabban. Rhoda jön, gimnazista lány, mutatja az évharmadzáró bizonyítványt: 10 tantárgyból átment, 3-ból nem, a történelem, irodalom és vallás nem igazán sikeredett. Fog az menni, mondja, csak a vallással
A napokon át tartó áramszünetet egy erdőtűz okozta, hallani mindenfelé. Nem olyan nagy gond ez, korábban kelünk és korábban fekszünk: telefont, laptopot nem lehet feltölteni, teljes a csend és nyugalom, infó meg szájról-szájra, embertől-emberig jut el egyikhez, másikhoz. Mi meg helyszínelünk, megyünk háztól-házig, családtól családig. Egy évvel ezelőtt kezdtük el az árván maradtak támogatását; a
Esu Kamerun északnyugati régiójában fekszik. Kb. harmincezren lakják, őslakosok és Nigériából bevándorolt hausza és fuláni muszlimok. Az őslakosok 90%-a keresztény, 10%-a megtartotta ősi vallását. A helyi keresztények és bevándorolt muszlimok békésen élnek egymás mellett, egymás szokásait, ünnepeit, hagyományait és vallását tiszteletben tartják, egymással cserekereskedelmet folytatnak, gyermekeik közös iskolába járnak. A törzs vezetője a Fon (törzsi
Egy hete szinte folyamatosan utazom: Doualából Limbébe, onnan Bamendába, majd Esuba, aztán Zhoába, vissza Bamendába, aztán ismét Wumba, mikor diplomaosztó ünnepségre, mikor pénzt váltani, vagy éppen helyi hatóságoknál jelentkezni; este korán fekszem, hajnalban ébredek. Valami okból eszembe jut az otthoni sim-kártyám, keresem, nem lelem, remélem, hogy megvan valahol, használatlanul. A szaksuliban lesz dolgom, rohanok, hogy
A Bamenda és Esu közötti kb. 100 kilométeres távolságot a dimbes-dombos, akadálypályás, rögös földút miatt 5 óra alatt tesszük meg. Az ilyen jellegű utak miatt a távolságokat nem kilométerben vagy más mértékegységben mérik, hanem pénzben; az összeget jórészt az út minősége határozza meg. Minél rosszabb az út, annál többet kell fizetni, és motorbiciklivel többe kerül,
2011-ben nagyon kezdőként, 2013-ban pedig lelkes önkéntesként voltam Északnyugat Kamerun Esu nevű törzsében. Azóta Polycarp, a Camcwemef nonprofit szervezet alapítója és elnöke rejtélyes körülmények között meghalt, halálának okát senki nem tudja, az ügyet vizsgálják, emiatt a kórházunkat is bezárták. Beszélünk erről, többször is, van, aki véleményezi, van, aki nem, van, abban viszont többen is egyetértenek,
Ma nem halt meg senki. Ez jó. Az is jó, hogy „kórházunknak” most már hivatalos, törvényes, szabályos, sokpecsétes működési engedélye van. Mindaddig nem tudtam, hogy nincs, amíg a területi egészségügyi igazgatóság feje nem közölte velem. Közlendőjét nem nekem szánta, de épp én voltam ott, így hát nekem üvöltözött, én meg hallgattam, mert tudni akartam, mi
