A csirkét elkészítettük, pikáns mártással és sok-sok rizzsel megettük. Sok rizs, egy kis húsdarab, de együtt a csapat – ez az első közös ebédünk, jólesik, az ebéd is, az együtt is. Archile néhány napnyi továbbképzésre utazik, a többiek helyettesítik, az otthonlátogatásokat, mint saját hobbit, elvégzem én, extra munkaórát nem kap senki. A muszlimokkal péntekkel találkozunk, csütörtök délután letudjuk az összes helyi protokoll-látogatást.
Sulikezdéskor kevés betegünk akad és mind súlyos. Kell a pénz egyenruhára, füzetre, tandíjra, ezért csak az jön, aki meghalni nem akar. A hagyományos orvos olcsóbb, mint a gyógyszerek, fizetni sem mindig pénzben kell (étel, állat, bambusz, bármi szóba jöhet), és lehet hitelben is. Azt nálunk is lehet, alkalmazzuk is naponta.
A laborba egyre többet járok, ámulok-bámulok, tanulok. Godlove alacsony fizetését továbbtanulásra gyűjti; az egyértelmű, hogy itt a legértékesebb munkaeszköz mégis a mikroszkóp, és szerencsémre Godlove imádja a szakmáját. Elméletből egymást vizsgáztatjuk valamiféle angol és pidgin keverék-nyelven.
Szerencsém van Godwin-nal is, aki mint született helybéli, lelkesen vállalja a hagyományos orvosok feltérképezését, azt is, hogy elkísér. Keverék-nyelv kizárva, ami nem gond, sőt jó, mert pidgin-tanulásra kényszerít.
Szóval jól vagyok. És Mamma Scholar azt ígérte, hogy szabadidőmben dobolni is tanulhatok : ))
Az egy éves kislány viszont egyáltalán nincs jól: lázas hasmenése miatt enyhén kiszáradt, aluszékony, légzése szapora. Alig negyven kilós, 20 éves anyukája hozza. A kislány kezelése nem okoz gondot, anyuci pozitívvá vált HIV tesztje viszont annál inkább. Óvszert nem használnak, férje nem hajlandó elvégezni a tesztet, és ezúttal nem a pénz a gond. Az AIDS világnapjára (ma vajon minek van napja a világban?) ingyenes felmérést tervezünk: már van 150 tesztünk, még legalább ugyanennyire van szükségünk.
Este és éjszaka zuhog az eső, a levegő lehűl, délre, kora délutánra meleg lesz ismét. Madame Felicita, az állami suli lendületes tanítónője, otthonába invitál, főtt krumplival, káposztafőzelékkel kínál. Ajándékba a bamendai piacról származó, bafusani görögdinnyét, friss sárgarépát, nagy zacskó mogyorót és lime-ot kapunk. A helyi ételeket lassan megszokom; este mogyoró, banán, reggelire kenyérre szeletelt avokadó, pálmaolajban pirított vadbanán, ebédre főzelék (többféle) néha édesgyökérrel, máskor krumplival, leginkább fufuval.
Szerdán vásárnap, ami azért jó, mert adósaink, ha részletekben is, de törlesztnek. Esu földje gazdag, termése jó, a termék (kukorica, édesgyökér, vadbanán) olcsóbb, mint máshol, messziről jönnek ide nagytételben vásárolni, kukoricát főképp.
A rendelőben végzett munka nem mindig zökkenőmentes: a ritmus lassú, a figyelemösszpontosítás rövid időtartamú. Szokjuk.
A maláriás kisfiúnak hitelben adunk gyógyszert; mikroszkópos diagnosztikából jól vizsgázom, a 2++ még nem igényel infúziós terápiát. Az még mindig fura nekem, hogy pénz nélkül hasonló esetben vagy esetekben a túlélésnek egyetlen alternatívája akad: a beteg immunitása. Az is fura, hogy az ingyenesség, a védőoltásokon kívül, szinte csak az antiretrovirális kezelést érinti (eddigi összes infóm szerint), aminek egyrészt a járulékos költsége elég magas, másrészt pedig (jónéhány tanulmány szerint), mellékhatásai miatt nem éppen a legjobb megoldás, és nem is hozza a várt eredményt. Kicsit leegyszerűsítve a dolgot, a HIV-fertőzés kombinált diagnózisa és terápiája ekkép történik: hagyományos doki sikertelen, mi elvégezzük a tesztet, pozitivitás esetén három hónap múlva ismételünk (protokoll szerint), majd egyetértünk abban, hogy a kórt meggyógyítani, azaz a rossz szellemet kiűzni nem tudjuk/nem tudja, de a betegség lefolyását lassítani igen, mi is, ő is, csakhogy a miénk, ingyenessége ellenére, költségesebb, mint az övé. A döntés pedig a fertőzött páciensé… nyilvántartás, követés természetesen nincs.
Malária 2++ … hitelben
Rövid látogatás a helyi állami egészségügyi központban: a védőoltások érdekelnek. A fiatal szakképzett asszisztens, aki a központ munkájáért felel, készségesen mutatja a működő hűtőt, meséli az oltási programot. Az otthonszülés a megszokott, az újszülöttet az első napokban beviszik a központba, ahol megkapja a szükséges oltásokat, ugyanakkor a hagyományos orvostól is megkapja a rossz, ártó szellem ellen védő amulettet. A védőoltás ingyenes, a programot, az anyuka opcionális együttműködésével, a csecsemő hat hónapos koráig befejezik. Marad a sárgaláz és rózsahímlő elleni oltás, kilenc hónaposan. Hat hónapos kortól megkezdődik a gilisztahajtós gyógyszerelés A-vitaminnal tunningolva, ezt hathónaponként ismétlik. 5 éves kortól semmi nem ingyenes, ez az a bűvös kor, miután az immunitásé a főszerep.
A központ gyógyszertárában nagyon kevés a gyógyszer, négy polcon elfér az egész.
A bűvös 5 éves kor
Innen egyenest az atyához kutyagolunk, a helyi katolikus egyház vezetőjéhez. Kérésünket készségesen teljesíti, behirdethetjük az otthonlátogatós ötletünket mindhárom katolikus templomban. Szóljunk a muszlimoknak és a többi egyháznak is, figyelmeztet, majd arra kíváncsi, hogy az ősi vallás néhány követőjét miként fogjuk értesíteni. A Fon segítségével, természetesen, aki az este érkezett haza, mindenki megkönnyebbült örömére; ő majd kidoboltatja Esu összes szegelletében.
Lassan két hete, hogy nem dohányzom. Az esti sörözés is kimaradt, a flaskás Unicum meg jó lesz esetleges gyomorbajra. Az tuti, hogy a ritmus lassú, néha vánszorgós nekem, de kárpótolja az együttműködés jóleső érzése: mindenki a maga helyén, a maga szerepében teljesít (így vagy úgy), bármikor készen az együttműködésre. Mert miért is lennének riválisok, amikor partnerek is lehetnek? A hagyományos doki velünk, mi az állami központtal, a katolikus egyház a többivel vagy éppen a szellemekben hívőkkel… és a Fon, akinek fejfedőjében sűrűsödik az ősök ereje, aki hithű keresztény, de vigyázza népe hagyományait, akinek jelenléte biztonságot ad népének, és aki nem tréfál egyáltalán, amikor mosolyogva mondja: „feel free!”. Minden kosz és szemét, fertőző bajok és egyebek ellenére, van valami meghatározhatatlan varázsa és vonzereje a kölcsönös elfogadásnak, jóindulatnak és segítő szándéknak, nemkülönben a „feel free” szabadságának, a „most” jelenében élni ösztönös művészetének.
Az ittlétem is másabb, mint két éve volt. Akkor újdonság voltam, egyfajta kuriózum – ők is nekem. Vigyázni kellett rám, felelőssége voltam az engem fogadó szervezetnek. Mostanra megszokottá váltam, bőröm színével sem hatok mumusként a gyerkőcöknek, szabadon mozoghatok, járhatok-kelhetek, ha segítséget vagy bármit kérek, kapok, lassan a közösség tagjává válok – ami egyáltalán nem baj. Szokom az étrendet, a ritmust, a szegénységet – egyfajta zarándoklat ez is, csak a célja nem világos még, talán nincs is.
A muszlim férfiak közös imája után sor kerül a velük való találkozásra (imaházba nők nem járnak, az ügyes-bajos dolgokat a férfiak intézik, családjukra gondjuk van), elmondjuk azt, amit, kérdések-válaszok, majd Polycarp kissé félrevezető szövege következik… Godlove fejét csóválja, jogosan, délután pedig kitalálunk egy másik ajánlatot, amit Mamma Scholarra bízunk majd.
Velünk szemben a cipőjavító orvosságos ember, hastífusz, malária és sárgaláz ellen árul szirupszerű főzeteket; a hozzávaló növényeket ő maga gyűjti, főzi. Az ő tájnyelve más törzsből való, ezért a növények neve titok marad.
A 85 éves gyógyító (éveinek száma nem biztos egyáltalán, mert születése idején nem volt módi az esemény regisztrált láttamozása, ezért a személyibe csupán belesaccolták a korát), gyakran, két-háromhetenként átsétál a 8 órányira levő településre, ahonnan a füvek nagyobb részét begyűjti, a többit, háza körül, ő maga termeszti. A füveket megszárítja, majd egy bádoghordóban elégeti, a kapott, többkomponensű fekete por pedig mindenre bajra jó, állítja. Pálmaolajjal keverve kenőcs lesz belőle, vízzel elegyítve gyógyító oldat, de por formájában (íze semleges) is hatásos, főképp emésztőszervi bajokra. Szellemek segítségét nem kéri, a „gyógyszeres” tégelyeket (főképp kenőcsöt tartalmaznak) ágya alatt tartja. Némelyikük az ártó szellemek távoltartását is szolgálja. Az udvarán levő kék virágú növényeket teaként használja „vérerősítőként”, ő maga issza sok év óta – nem is volt beteg soha, állítja. Hat felesége közül három él, huszonegy gyerekéből hét halt meg (felnőtt korában mind), öt unokája van. Látása éles, amikor épp nem gyógyít, férfi fejfedőket készít. A növényeket ismeretét szintén szüleitől tanulta, nevüket csak tájnyelven tudja, így sem megjegyezni, sem leírni nem tudom. Írni ő sem tud. (a fotón legfiatalabb gyermekeivel látható)