Köszöntelek!
Orvos vagyok, Temesvárt diplomáztam, majd néhány évnyi gyakorlat után a háziorvoslás mellett döntöttem. Miért? Mert ez tűnt a legizgalmasabbnak, és mert a páciens születésétől néha haláláig tartó alapellátást, testi-lelki-mentális gondozását véltem a leginkább páciens és betegközelinek. Hogy teljesebb legyen a kép és hasznosabb a munkám, a főorvosi vizsgám után addiktológiát és keleti gyógyászatot tanultam, pszichodráma képzésen vettem részt és mindezekből természetes diplomáztam is.
Az 1989-es rendszerváltás viszont alapjaiban változtatta meg a családorvoslás helyét az egészségügyi szférában, a gyakorló és betegellátó orvos szerepét a betegellátásban, ezért hosszas tépelődés és a spanyol zarándokút megtétele után kiléptem a rendszerből. Ezek a tépelődő, hogyan-tovább? évek ihlették a BuenCamino! Jó utat! és az Álomcsapda köteteket.
Így lettem 2011-től szabadpraxissal rendelkező, szabadúszó orvos. Mindjárt a „szakítás” után néhány évig Afrikában dolgoztam, egy kameruni kis törzsben kórházat is alapítottunk, ott járványtant és trópusi medicinát tanulhattam, etnológiai kutatásokat végezhettem, 2014-ben pedig a bamendai St. Louis University vendégtanáraként orvos-beteg kommunikációt tanítottam. Minderről a Változó idők Kamerunban (Fehér gyógyítóként a hegyi királyságban) és a Boszorkányok, sámánok, varázslók (Esuföld, Kamerun) köteteimben írtam. Az itt megélt élmények hatására született a kameruni árva gyermekek oktatását segítő program, sok lelkes támogatóval.
A kameruni fegyveres konfliktusok miatt oda már térhettem vissza, ezért a következő években az MSF (Orvosok Határ Nélkül) szervezetével dolgoztam, előbb Szudánban, majd egy dél-szudáni menekülttáborban, így kutatásaimat járványok és trópusi bajok témakörben folytathattam. A harmadik „afrikai” kötetem (Varázslatok, járványok, missziók) az orvoslás izgalmas útját járja be a hagyományos gyógyítóktól a modernkori protokollelvű medicináig, néhány járványtörténeti kuriózummal tarkítva.
Az Eszter kötet témája a női függetlenség, a szabadság, elvárások, meg(nem)felelés; ez a kötet „útközben” született, ezért folytatásra vár… miképp a történet is halad, mindaddig viszont rövid írások, esszék, egypercesek jelentik a kedvenc szabadidős tevékenységem.
Fáradj be hát, és légy vendégem egy teányi időre.
